A Mikszáth-filológia csak igen érintőlegesen említi azt a két meséskönyvet, melynek oldalai itt láthatók. Az életrajzírók részben nem is tudnak róluk, s aki igen, az is az 1875 körüli válságos évhez köti általában - fordítások és meséskönyvek megjelöléssel, konkrét azonosítás nélkül - e műveket. Maga Mauks Ilona sem említi, igaz a hetvenes évek második felében jobban elfoglalta apja halála, saját betegsége, s válása férjétől. A nehézségeket fokozza, hogy Drescher Pál sem regisztrálja azokat Régi magyar gyermekkönyvek című bibliográfiájában, amelynek gyűjtési határa éppen 1875. Viszont Petrik Gézának az 1886 és 1900 között megjelent könyveket tartalmazó Magyar Könyvészete Otthon és a zöld mezőn címmel közöl egy gyermekkönyvet, H. M. Bennett illusztrációival, amelyet 1888-ban a Légrády testvérek jelentetett meg. Ámde e tétel 32 oldalból áll, az itt látható példány pedig ennél terjedelmesebb, s nem is található meg benne sehol a kiadást jelző évszám. Azt kell tehát feltételezni, hogy nem egyazon kiadásról van szó. Ráadásul Petrik Géza bibliográfiájának online változata, amely az Országos Széchényi Könyvtár honlapján érhető el, Mikszáth Kálmán és a rajzoló nevének találkozásánál még egy tételt jelez, amelynek a főcíme Tavaszi napfény, s alcímbe került az itt digitalizált példány főcíme. Terjedelmi adatok nincsenek, a megjelenési év 1890, de nem a címoldalon található. A nyomtatott változat nem tud az alcímről, feltételezhető, hogy ez a kiegészítés az online változat többlete, ahogyan a Pesti Hírlap 1889. évi 347. számában megjelent ismertetés közlése is. Az 1880-as év második része egyébként valószínűbb a megjelenésre, mivel ekkor születtek az író fiai, akinek talán így is kedveskedni akart, de még Jánoska halála előtt kellett megjelennie, mivel hangvételük elképzelhetetlen a gyászoló írótól, aki csak A ló, a bárányka és a nyúl című novella fájdalmas felszabadító hatása után kezdett ismét rendbe jönni.
A második kötet, a Víg órák kisgyermekek számára még avval a különlegességgel is bír, hogy egyetlen nyomtatott bibliográfia sem tartalmazza, a már említett online változat sem. Ez tulajdonképpen egy nem létező - eddig még fel nem bukkant - nyomtatvány, amely egypéldányos műként található meg a Toldy Ferenc Könyvtár állományában. A magyarázat nyilván az olvasóközönségben keresendő, amely a szó szoros értelmében szétolvasta a példányokat, de azért némiképp a kurrens bibliográfiai gyűjtés nehézségeire is utal.
Bár Mikszáth Kálmán képes-verses meséskönyvei némiképp árván állnak az életművön belül, az illusztrátor munkáit nagyobb összefüggésben vizsgálva, idegen nyelvű rokonkiadványokkal hozhatók kapcsolatba. Példaként látható Milka Pogačić horvát és Ernest d'Hervilly francia nyelvű, gyermekeknek írt, rövid verses meséket, történeteket tartalmazó köteteinek néhány oldala. A Mikszáth kötetekhez hasonlóan ezek sem tartalmaznak kiadási évet, csak egy kézírásos (gyermek)tulajdonos 1891-es évszáma ad valami támpontot. Így aztán ha a Mikszáth kritikai kiadás valamikor elér e két mesekönyv verseinek feldolgozásához, a keletkezés körülményeinek tisztázásán túl a nemzetközi hatások kibogozására is figyelmet kell fordítania.